A héten több illetékes politikusunk is nyilatkozott arról, hogy az Oroszország elleni szankciók milyen súlyos károkat okoznak Magyarországnak. Úgy tűnik azonban, hogy a veszteségeket finoman szólva is eltúlozták. Számításaink szerint az exportban elszenvedett veszteséget a külgazdasági minisztérium durván túlbecsülte, és teljesen indokolatlanul teljes egészében a szankciókhoz kötötte, miközben a nagy részének ahhoz semmi köze sem volt.
Az autóiparban végbemenő forradalom kiemelten érintheti Magyarországot is, hiszen a kormányzati szándékkal összhangban, az ágazat rendkívüli ütemben bővült az elmúlt években. Cikksorozatunk hatodik részében arra kerestük a választ, hogy a feltételezhető változások hogyan hathatnak a magyar gazdaságra, milyen kihívásokkal kell megküzdenünk és miben bízhatunk.
Nem kell még temetni az idei magyar gazdasági növekedést, visszatér a 3 százalékos növekedési ütem, főleg, ha a múlt heti bérmegállapodás elemeinek hatását figyelembe vesszük. A magyar gazdaság versenyképességét azonban kell és lehet is javítani a hosszú távú növekedés érdekében - derült ki a Portfolio Palotai Dániel és Virág Barnabás, az MNB ügyvezető igazgatóival készített interjújából, melyet annak kapcsán készítettünk, hogy az általuk jegyzett Versenyképesség és növekedés című kötetben megfogalmazott javaslatokból egyre többet karol fel a kormány. Palotai Dániel szerint a harmadik Széll Kálmán Tervre mindenképpen szükség van, a járulékcsökkentés jó irány, de tovább kell lépni az egyszámjegyű szja irányába. Virág Barnabás úgy véli, hogy a társasági adókulcs csökkentése kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot a világban jelenleg zajló adóversenyben. Szerinte a hitelezést segítené a garanciarendszer fejlesztése, amivel kapcsolatban a jegybank szintén megtette konkrét javaslatait.
A válság mélypontja óta nem volt olyan időszak a világgazdaságban, amikor ennyi akut téma foglalkoztatta volna a szakmai közvéleményt. A tőke- és pénzpiaci befektetők és a makroközgazdászok egymással versengve ráncolják a homlokukat, amikor a kockázatokat kezdik sorolni. Összeszedtük a világ előtt álló legfőbb kihívásokat.
A magyar bérekre rakódó elvonásokat ismerve aligha lehet a munkáltatói járulék csökkentése ellen érvelni. Az azonban már nem annyira egyértelmű, hogy ettől az eszköztől a munkaerőhiány problémájának hatékony kezelését kell várnunk. Ráadásul - annak ellenére, hogy az utóbbi időszakban folyamatosan növekvő költségvetési mozgástérről beszélhettünk - egyelőre pénz sincs rá.
Előkelő hely az éremtáblázaton, de két hellyel való visszacsúszás London óta. Sok arany, kevesebb ezüst, bronz. Hogyan értékeljük az olimpiai szereplést? Szeretjük mondogatni, hogy népességarányosan és a gazdagságunkhoz viszonyítva nagyon jók vagyunk. Megnéztük, mennyire. A lényeg: bár nem vagyunk egyedül, de Magyarország tényleg erőn felül szállítja az olimpiai érmeket.
A közelmúltban több napilapban, blogon is végigfutott egy olyan adatsor, ami alapján kijelenthető: a magyar gazdasági növekedés csak az ország egy szűk területén érezhető, a többi helyen zajlik a leszakadás. Utánagondolva a számoknak azt mondhatjuk: a dolog minimum gyanús.
Egyre nagyobb a munkaerőhiány Magyarországon, ugyanakkor ennek a logikus következményei csak részben látszódnak a gazdaságban. Tényleg, mik is azok a "logikus következmények"?
Az Audi év eleji, illetve a Mercedes mai bejelentése egyértelművé teszi, hogy nincs vége Magyarországon az autógyártás felfutásának. A következő években akár 50%-kal is növekedhet a magyar szalagokról leguruló gépkocsik száma. A járműgyártó fejlesztések önmagukban az export 10%, illetve a GDP 2% körüli emelkedését hozhatják az évtized második felében.
Másfél év zsugorodás után idén az első negyedévben minimálisan emelkedtek a magánszektor beruházásai. Számításaink szerint a nemzetgazdasági beruházások év eleji nagy visszaesése kizárólag az EU-források elapadásának hatására összezuhanó kormányzati beruházások következménye, a versenyszféra végre nem járult hozzá negatívan a trendhez.
Az ipari termelés részarányának növelése, illetve a járműgyártás szerepének visszaszorítása a célja a kormány iparstratégiájának. A számokon azért lenne mit csiszolgatni, mert ebben a formában biztos a kudarc.
Politikai, gazdasági zűrzavart jósolnak "első körben" Nagy Britanniának a Brexit hatására. Meglehet, lesz egy nulladik kör is, ami hasonló eredménnyel fenyeget.
Van egy csomó közvélemény-kutatási adatunk, amik nem érnek semmit. Vagy ha mégis, akkor sem mutatnak semmi olyat, amiből okosabbak lehetnénk. Britannia választ, a tét Európa.
Ha meg is szavazzák a britek az Európai Unióból való kilépést, elvileg a következő két évben nem kell, hogy ennek a közvetlen hatását lássuk. A piacok mégis idegesek, és megvan rá a jó okuk.
Makrogazdasági csapatunk vezető elemzője, Madár István nyerte el a 2015. évi Káldor-díjat. Az elismerést péntek délelőtt Bod Péter Ákos, a Káldor-díj bíráló bizottságának elnöke adta át kollégánknak.
Teljesen új gazdaságpolitikai mix alakult ki Magyarországon az elmúlt hetekben annak köszönhetően, hogy mind a jegybank, mind pedig a kormány fordulatot hajtott végre. A magyar jegybank attól tart, hogy Magyarország a cseh csapdahelyzet felé sodródik és ezt úgy lehet megakadályozni, hogy hazánk rossz fiúvá próbál válni. Egyáltalán nem biztos, hogy ez az új mix igazolható már most és az is elképzelhető, hogy a jegybank ezúttal is a nyereségességi szempontokat tartja szem előtt, ezen szempontok előtérbe helyezése pedig egyáltalán nem vezet egészséges gazdaságpolitikához.
Lényegesen kisebb növekedést produkált volna a magyar gazdaság az elmúlt években az uniós támogatások nélkül. A transzferek hiányában a nemzetgazdasági beruházások folyamatosan apadnának, illetve nagyobb mértékű lett volna a régió gyorsan fejlődő országaitól való leszakadásunk. Van még időnk javítani.
Kicsit túltolta a mai öndicsérő sajtótájékoztatóját a Nemzetgazdasági Minisztérium, így kerülhettek bele olyan mondatok, amelyeken csak mosolyogni lehet. Az ipari adat szokásos hurráoptimista kommentárja szintén nem tanúskodik jó ütemérzékről.
Csak látszat, hogy a hazai magánberuházások kis megingás után újra emelkedő pályára álltak. Az állami fejlesztéseket kiszűrve a beruházási adatokból jól látható, hogy a versenyszféra állóeszköz-felhalmozásai másfél éve süllyedő pályán vannak, az utolsó negyedévben pedig ez a tendencia még inkább erősödött. A magánszektor amortizáción felüli beruházásai régiós összevetésben is alacsonyak. Az aggregált számokat néhány évig még megmenthetik az uniós források, ám ha a hitelezés és a működőtőke-beáramlás nem kezd élénkülni, a növekedési kilátásaink nagyon borússá válhatnak.
A gazdaságpolitika kijelölt egy célt: az Európa legfejlettebb részéhez való gyors felzárkózást. Megnéztük, hogy a múltbeli teljesítmény, a kilátások, illetve a felzárkózás általánosítható tapasztatai alapján milyen esélyekkel futunk neki a konvergenciának.